Méhviasz jellemzői, felhasználása
Eredete:
A méhviaszt a méhek a lépek építésénél használják, saját testük váladékaikból állítják elő.
A viasz kinyerésekor a méhészek a lépeket kiolvasztva, mechanikai szűréssel és ülepítéssel tisztítják meg a szennyeződősektől. Nincs szükség semmilyen vegyi kezelésre!
Megjelenése:
Sárgás színű, szobahőmérsékleten körömmel karcolható, viaszos tapintású.
Színe a szinte fehértől a közép barnáig változhat, a felhasznált lépek, az olvasztás és tárolás módjainak függvényében.
Fizikai tulajdonsága:
Olvadáspontja 62-64 °C. 85 °C-nál magasabbra hevítve színét megváltoztatja. Lobbanáspontja 204,4 °C. Nincs ismert öngyulladó hőfoka. Sűrűsége 15 °C-on 0,958 - 0,970 g/cm³. Szobahőmérsékleten jól oldódik terpentinolajban és a forró alkohol is oldja.
Nagyon rugalmas és tökéletes vízlepergető hatással rendelkezik.
Melegítéskor felhabzik, futni kezd, a tűzhelyet elérve belobban! Fokozott óvatossággal melegítendő! Oltására ne vizet használjunk, az égő viasz úszik a víz felszínén, a tűzet fojtsuk le!
Összetétele:
A méhviasz számos anyagból álló viaszféle. A fő összetevők: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.
Fő alkotórésze a miricin (65 tömeg%), ami hosszú láncú alkoholok és szerves savak észtere. Ebben a palmitinsav-miricilészter dominál (C15H31–COO–C30H61). Továbbá tartalmaz szabad cerotinsavat (C25H51–COOH), melisszinsavat, és más szerves savakat is, összesen 12 tömeg%-ot. A telített szénhidrogének a teljes tömeg 14%-át, a az alkoholok 1%-át teszik ki. A maradék 6% tartalmazza a méhspecifikus aromákat is. Olvasztás után néhány százalék víz marad vissza. Erre utal, ha felmelegítéskor gőzölögni kezd, vagy állás közben veszít a súlyából.
Felhasználása:
Gyertyakészítésre, mely történhet mártással, formába öntéssel vagy viaszlapok feltekerésével. A méhviaszból készült gyertya nem csöpög, valamint szemmel alig látható füstöt bocsát ki. A gyertyabél megválasztása igen fontos!
Pecsétek készítéséhez is használható.
Fényesítő, impregnáló anyagként cipő és bútorápolókba.
A kozmetikában és a gyógyszerészetben krémek, kenőcsök, paszták, folyadékok és rúzsok alkotórésze.
Házi orvoslásban, meleg pakolásként a köhögés, megfázás, ízületi fájdalmak, izomfájdalmak kezelésére.
Lépesmézként fogyasztva emésztési zavarok kezelésére.
Élelmiszerek esetén elsősorban védőburokként és fényesítőanyagként alkalmazzák, de ízanyagként (méz ízű) is használható. Számos sajt felületét méhviasszal vonják be, ugyanis így az jóval tovább eltartható, és a sajtnak különleges ízt kölcsönöz. Gyümölcsök felszínét bevonva véd a mechanikai hatások, a kiszáradás és a penészedés ellen.
Modellező viaszként, sí vaszkokba.
Növények metszési felületeinek kezelésére.
Szoba illatosításra, tömbben elhelyezve vagy gyertyaként elégetve.